Rangadót játszott szombat délután csapatunk a virágkarneváli hangulatban ünneplő Debrecen városában, ahol a tavalyi év bajnokcsapata, a DVSC fogadta bajnoki mérkőzésen a mieinket.
A piros-fehérek a Manchester United elleni BL selejtezőt követően némileg fáradtabban várták a találkozót nálunk, ám a hazai pálya mindenképpen a hazaiak részére biztosított előnyt.
Garami József ígéretéhez híven a kezdőcsapatban biztosított helyet, az egész héten sérüléssel bajlódó Zabos Attilának, s meglepetésre ezúttal a fiatal Hrepka Ádám kapott helyet a támadósorban kezdőként.
Így az este hét órakor kezdő összecsapáson a Végh-Balogh, Lambulics, Juhász, Pollák-Czvitkovics, Jezdimirovics, Zabos, Bori-Hrepka, Kanta J. tizenegy futhatott ki kezdőként a pályára, s meglepetésre a mérkőzés első helyzete a mieink előtt adódott. A tavalyelőtt még kék-fehérben futballozó Szabó Ottó rosszul passzolt saját tizenhatosánál, így a labda Kanta Józsefhez került, aki egyből lőtt is, s a jobb kapufát találta telibe. Helyzetünket követően magára talált a Debrecen, s pirosak három egymás utáni helyzettel jelezték is, hogy nem szeretnék kiadni a kezdeményezést a kezükből. Előbb Bőőr majd Bogdanovics került helyzetbe, ám ezek a hazai lehetőségek még kimaradtak, nem úgy azonban a tizenharmadik percben kialakított debreceni helyzet, melynek végén Bogdanovics nyolc méterről Végh kapujába bombázta a labdát.
Mint a gólig, azt követően sem játszott megilletődötten fiatal csapatunk, sőt mezőnyben teljes mértékben egyenlő partnerei voltunk a hazaiaknak, sőt, egy-egy támadásunk komoly veszélyt is jelenthetett volna Csernyánszky kapujára, már amennyiben a befejezéseknél jobban koncentrálunk.
Fordulást követően remekül kezdtek a mieink, már az első percekben is támadólag léptünk fel, s az ötvenedik percben meg is szereztük az egyenlítő találatot, s nem is akármilyen góllal...
Kanta József cselezgetett a hazai térfél közepén, majd amikor már huszonöt méterre járt a hazai kaputól gondolt egyet, s ellőtte a labdát, mely a teljesen ledermedt Csernyánszky mellett a jobb alsó sarokban kötött ki.
Az egyenlítő gól nyugtatólag hatott a mieinkre, nem úgy a hazaikra, akiknek kapkodóvá, idegessé vált a játékuk, nem is csoda, nem szerettek volna pontot veszíteni hazai közönség előtt, pont a virágkarnevál napján.
Supka Attila ennek érdekében rögtön a kék-fehér gólt követően váltott, a kissé enerváltan futballozó Sidibe helyett, a válogatott Kerekes Zsombort cserélte be, akitől hatékonyabb támadójátékot várt, valamint azt, hogy zavart keltve csapatunk védelmén ismét megszerezze a vezetést a Lokinak.
Az ötvenhetedik percben egy szögletet követő fejes nyomán csaknem megszerezte a vezetést a hazaiaknak a hosszú éveken keresztül az MTK-ban futballozó Komlósi Ádám, ám egykori játszótársa Mladen Lambulics elrontotta a válogatott védő örömét, s kifejelte a kapu torkából a háló felé tartó labdát.
Egy perccel később már nem volt menekvés, Böőr szögletrúgását követően Sándor Tamás ugrott a legmagasabbra, s nyolc méterről Végh kapujának bal sarkába fejelt.
A hetvennyolcadik percben ismét jött a válasz a mieink részéről, Kanta József ezúttal feladóként jeleskedett, pontosan gurított a csereként beállt Bonifert Péter elé, aki tíz méterről a kapuba gurított.
A DVSC mindent elkövetett az utolsó percekben, hogy ne veszítsen hazai pályán pontokat, a helyi virágkarnevál zárásaként kék-fehér örömünnep, s egy elrabolt pont színesítette a debreceni ünnepet, még akkor is ha ez csak a mieink számára volt örömteli, a hazaiaknak aligha. . .